A szerelem örök foglya
A szerelem bilincsében én örök fogoly lettem,
Mint tüzes szélvész, mely a lelkemben terem.
Szívem hegedűjén a vágy húrjai rezegnek,
S én érzem, hogy a szerelem színes köntösét öltem.
A csillagok fényében fürdőzöm, s a holdfényben,
S a szívemben égő tűz a szerelem lángjának fénye.
A szerelem szója, mint a méz, édes és tiszta,
S bennem ég a vágy, hogy a szerelem hajóján utazzak.
A szerelem, mint a hajnal, tiszta és gyönyörű,
Mint a nyári zápor, mely az életet öntözi.
A szerelem, mint a nap, mely az égen ragyog,
És mint a csillagok, melyek az éjszakát világítják.
A szerelem, mint a tenger, mély és végtelen,
Mint a hegyek, melyek a felhők felé nyúlnak.
A szerelem, mint a szél, mely a füveket ringatja,
És mint a madarak, melyek az égben szárnyalnak.
A szerelem, mint a virágok, melyek a réten nyílnak,
Mint a folyó, mely a tenger felé rohan.
A szerelem, mint a zene, mely a lelket érinti,
És mint a költészet, mely a szívet megérinti.
Én a szerelem örök foglya lettem,
És a szerelem bilincsében én örök fogoly vagyok.
A szerelem tüzében én örök láng vagyok,
És a szerelem hajóján én örök utazó vagyok.
