A szerelem megtalálása a sötétben
A világ, mint egy hajó, hajózik a semmiben,
Ahol a csillagok már nem világítanak,
Ahol a fény már nem talál utat.
Egyedül vagyok, mint egy elhagyatott sziget,
Melynek a partján csak a csend zúg.
A szívem, mint egy romos templom,
Ahol már nem imádkoznak,
Ahol a hit már nem talál otthont.
Egyedül vagyok, mint egy elfeledett dal,
Melynek a szavait már senki sem ismeri.
De a sötétben is van remény,
A szerelem, mint egy vakon tapogatózó,
Megtalálja az utat a szívemhez.
Mint egy hajnal, mely a sötétséget űzi,
Mint egy tenger, mely a partot öleli,
Mint egy szó, mely a csendet megtöri.
A szerelem, mint egy fény,
Mely a sötétségben is ragyog,
Mely a reménytelenben is reményt ad,
Mely a szívemben új életet ébreszt,
Mint egy tavaszi nap, mely a hópaplan alatt
A földet életre kelti.
Egyedül vagyok, de nem vagyok egyedül,
Mert a szerelem ott van a szívemben,
Mint egy láng, mely a sötétségben is ég,
Mint egy dal, mely a csendben is szól,
Mint egy híd, mely a szigetet a világgal összeköti.
A szerelem, mint egy csoda,
Mely a sötétben is megtalálható,
Mely a reménytelenben is reményt ad,
Mely a szívemben új életet ébreszt,
Mint egy tavaszi nap, mely a hópaplan alatt
A földet életre kelti.
