A szerelem édes keserűsége
Ó, szívem, melyben szerelem parázsa ég,
Könnyekkel öntözöm, de nem enyhül a tűz heve.
Mint szellő, mely a felhőket hajtja,
Úgy hajt a vágy, mely a lelkemben lakozik.
A holdfényben csillogó szemed ragyogása,
Mint csillagok tükröződnek benne, s én elvesztem magam.
De a szerelem nem csak édes méz,
Keserű is, mint a tenger sós habja.
Szívem, mint a vándormadár, repül hozzád,
De a szél ellenében küzd, mely szembeszáll velem.
Ó, szerelem, te édes keserűség,
Nélküled a szívem csupán üres hajó a tengeren.
Mint a nap, mely felkel, s a hold, mely lemegy,
Úgy jön-megy a szerelem, de sosem hagy nyugodni.
Édes, mint a nyári szőlő,
De keserű, mint a tél hófehér leple.
A szerelem, mint a virág, mely kibontakozik,
De a szirmok hullanak, s a szívem velük hull.
Ó, szerelem, te édes keserűség,
Nélküled a világ csupán szürke és üres.
A szerelem, mint az élet zengő dallama,
De a húrok elszakadnak, s a szívem velük reped.
Ó, szerelem, te édes keserűség,
Nélküled a dal csupán csendes szózat.
A szerelem, mint a tűz, mely ég,
De a hamu marad, s a szívem velük hamvad.
Ó, szerelem, te édes keserűség,
Nélküled az élet csupán üres lét.
