A szépség érintése
A csillagok közötti szövődő álmok,
Mint szépség szőtt szálai, összefonva,
Körbeölelik a világot, úgy, ahogy a szív a lelket.
A költői képzetek, mint szivárványos köntösök,
A szavak szőttesén, mint csodás táncosok, lépnek elő.
Az élet, mint a nap sugárzó korongja,
Melyben a szépség minden színe megjelenik,
A létezés végtelen színpadán játszik,
Mint a folyó, mely a tengerbe ömlik,
Úgy ömlik a szépség a világba, mint a fény a napból.
A szépség, mint a hajnal első sugarai,
Melyek a csendes éjszakát színes napfénybe öltöztetik,
Úgy érinti a lelket, mint a szél a faleveleket,
Mint a harmat a virágokat, melyek a reggelben ébrednek,
Úgy érinti a szépség a világot, mint az élet a létezést.
A szépség, mint a tenger mélyén rejlő titok,
Melyet a hullámok halk suttogása rejteget,
Mint a csillagok közötti csendes üresség,
Melyben a végtelen szépség titka rejlik,
Úgy érinti a szépség a lelket, mint a titok a szívet.
A szépség, mint a hófehér hattyúk tánca,
Melyben a lélek szabadon szárnyal,
Mint a szél, mely a falevelek között suttog,
Mint a folyó, mely a tengerbe ömlik,
Úgy érinti a szépség a világot, mint az élet a létezést.
A szépség, mint a csillagok közötti álom,
Melyben a lélek szabadon szárnyal,
Mint a szél, mely a falevelek között suttog,
Mint a folyó, mely a tengerbe ömlik,
Úgy érinti a szépség a világot, mint az élet a létezést.
A szépség érintése, mint a hajnal első sugarai,
Melyek a csendes éjszakát színes napfénybe öltöztetik,
Úgy érinti a lelket, mint a szél a faleveleket,
Mint a harmat a virágokat, melyek a reggelben ébrednek,
Úgy érinti a szépség a világot, mint az élet a létezést.
