A szellemi felfedezés útján
Suttogó szél, mely a gondolatokat hordozza,
Táncoló árnyak, melyek a lélek mélyén bujkálnak,
Egy titkos út, mely a szellemi felfedezéshez vezet,
Egy út, melyet csak a bátrak és a merészek járhatnak.
Ezen az úton nincs térkép, nincs iránytű,
Csak a szív halk suttogása, mely az utat mutatja,
És a lélek, mely a csillagok fele száll,
Mint a sas, mely a magasba tör, és a végtelenbe vész.
Ez a világ, melyben élünk, olyan, mint egy abszurd dráma,
Egy színház, melyben mindenki a saját szerepét játssza,
De aki meri a szellemi útját járni,
Az felfedezi a világ mögötti titkos krónikát.
A szellemi felfedezés útján nincsenek határok,
Csak a végtelen univerzum és a csillagok,
Ahol a gondolatok szabadon szárnyalnak,
És a lélek a végtelen tudás tengerén vitorlázik.
Ezen az úton mindenki magányos vándor,
Aki a saját lelkének mélyén keresi az igazságot,
De aki meri ezt az utat járni,
Az megtalálja a világ legnagyobb kincsét: a bölcsességet.
Ezen az úton nincsenek könnyű válaszok,
Csak nehéz kérdések és titkos rejtélyek,
De aki meri ezt az utat járni,
Az megtanulja, hogy a válaszok mindig a kérdésekben rejlenek.
Ez a szellemi felfedezés útja,
Egy út, mely a végtelen univerzum mélyére vezet,
Egy út, mely a lélek legmélyebb titkait tárja fel,
Egy út, mely a bölcsesség és a tudás kincstárát nyitja meg.
