A szél szárnyán szállva
A szél szárnyán szállva, a csillagok közt lebegve,
Mint szabad madár, mely az ég végtelenjét kémleli.
Csodálom a világ végtelen szépségét,
Melyben az idő, mint szőnyeg, elterül.
Az égi fények tánca, a csillagok ragyogása,
Mint egy ékszerdoboz, melyben minden drágakő csillog.
A hold ezüst fénye, a nap arany sugara,
Mint egy festő ecsetje, mely a világot színesre festi.
A jövő, mint egy ködös távlat, mely előttünk terül,
Mint egy könyv, melynek lapjait még nem forgattuk fel.
A múlt, mint egy régi történet, melyet már rég elfelejtettünk,
Mint egy régi dal, melynek dallamát már nem ismerjük.
De a szél szárnyán szállva, az ég végtelenjét kémlelve,
Mint szabad madár, mely a csillagok közt lebeg.
Csodálom a világ végtelen szépségét,
Melyben az idő, mint szőnyeg, elterül.
Az élet, mint egy álom, melyben minden lehetséges,
Mint egy színpad, melyen mindenki a saját szerepét játssza.
A halál, mint egy csendes pihenő, mely mindenkit vár,
Mint egy hűs árnyék, melyben mindenki megpihenhet.
De a szél szárnyán szállva, a csillagok közt lebegve,
Mint szabad madár, mely az ég végtelenjét kémleli.
Csodálom a világ végtelen szépségét,
Melyben az idő, mint szőnyeg, elterül.
