A szegénység árnyékában
A szegénység árnyékában élünk, mint a szürke egér,
Kenyérhéjat rágcsálunk, miközben a gazdagok pezsgőt nyernek.
A napi kenyérért küzdünk, mint az örökös költő,
Aki a szavakat sző, mint a szorgos szövő.
A gazdagok palotájában csillog a márvány és az arany,
De a szegények házában csak a por és a szomorúság marad.
A gazdagok pezsgőt isznak, mint a szomjas kóbor macska,
De a szegények csak a könnyeiket nyelik, mint a bánatba fulladt baka.
A gazdagok a Ferrarijukban száguldanak, mint a szél,
De a szegények csak a villamoson utaznak, mint a szürke hétköznapok.
A gazdagok a luxusban élnek, mint a királyok,
De a szegények csak a szegénység árnyékában, mint a rongyos bohócok.
A gazdagok a csillagok között járnak, mint az űrhajósok,
De a szegények csak a földön járnak, mint az árva csillagok.
A gazdagok a jachtjukon ülnek, mint a hős kalózok,
De a szegények csak a szegénység árnyékában, mint a szomorú kóborok.
De a szegénység árnyékában is van szépség és remény,
Mert a szegények szívében él a szeretet és a béke.
A gazdagok a pénzükben hisznek, mint a vak hitűek,
De a szegények a szívükben hordozzák a reményt, mint az örök életűek.
