A szavak varázslatos táncát imádom
Hol a szavak szárnyra kelnek, s az éterben táncolnak,
Mint csillagok a végtelen égi boltozatban.
A mondatok, mint fénylő galaxisok, összefonódnak,
A szókincs gazdagsága itt mindenhol ott van.
Nyelvünk, mint egy űrhajó, mely az ismeretlenbe száguld,
A létezés mély bugyraiba merül, s nem talál végül.
A szavak, mint bolygók, melyek keringenek a nap körül,
És a mondatok, mint csillagok, melyek az éjben égnek.
A posztmodern epika, mint egy univerzum,
Melyben a szavak, mint atomok, összefonódnak.
A szókincs, mint egy galaxis, melyben a csillagok születnek,
És a mondatok, mint bolygók, melyek az űrben lebegnek.
A szavak, mint űrhajók, melyek az éterben száguldanak,
A létezés mély bugyraiba merülnek, s nem találnak végül.
A szókincs, mint egy csillag, mely az éjben ég,
És a mondatok, mint bolygók, melyek az űrben lebegnek.
A szavak varázslatos táncát imádom,
Hol a mondatok, mint csillagok, az éjben égnek.
A szókincs gazdagsága itt mindenhol ott van,
És a mondatok, mint bolygók, az űrben lebegnek.
