A Szavak Költői Táncolása
A szavak táncolnak, mint a lángnyelvek,
Körbefonják a világot, mint szőlőtőkének indái.
Egyik szó a másiknak adja a kezét,
Aztán elindulnak, mint a csillagok az égen.
A szavak, mint a tenger hullámai,
Mélyen alámerülnek, majd a felszínre törnek,
Aztán ismét alámerülnek, mint a bálnák,
Aztán ismét a felszínre törnek, mint a delfinek.
A szavak, mint a madarak a levegőben,
Szabadon szárnyalnak, mint a sasok,
Aztán lecsapnak, mint a sólymok,
Aztán ismét szárnyalnak, mint a galambok.
A szavak, mint a felhők az égen,
Hol összeérnek, hol szétválnak,
Hol összeérnek, mint a szerelmesek,
Hol szétválnak, mint a búcsúzók.
A szavak, mint a fák a földön,
Gyökereikkel mélyen a földbe hatolnak,
Ágaikkal az ég felé nyúlnak,
Mint a hatalmas tölgyek és a magas fenyők.
A szavak, mint a virágok a mezőn,
Bimbóba zárulnak, mint a tulipánok,
Aztán kinyílnak, mint a rózsák,
Aztán elhervadnak, mint a pipacsok.
A szavak, mint a kövek a hegyoldalon,
Mozdulatlanul állnak, mint a sziklák,
Aztán megindulnak, mint a lavinák,
Aztán ismét mozdulatlanul állnak, mint a kavicsok.
A szavak, mint a csillagok az égen,
Hol ragyognak, hol elhalványulnak,
Hol ragyognak, mint a Nap,
Hol elhalványulnak, mint a Hold.
A szavak, mint a színek a palettán,
Hol összekeverednek, hol szétválnak,
Hol összekeverednek, mint a szivárvány színei,
Hol szétválnak, mint a festő ecsetjének színei.
A szavak, mint a hangjegyek a kottán,
Hol összeérnek, hol szétválnak,
Hol összeérnek, mint a szimfónia hangjai,
Hol szétválnak, mint a zongora billentyűinek hangjai.
A szavak, mint a lépések a táncparketten,
Hol összeérnek, hol szétválnak,
Hol összeérnek, mint a táncosok lépései,
Hol szétválnak, mint a bálozók lépései.
A szavak, mint a lélegzetek a csendben,
Hol összeérnek, hol szétválnak,
Hol összeérnek, mint az imádkozók lélegzetei,
Hol szétválnak, mint a meditálók lélegzetei.
A szavak, mint a szívek a mellkasban,
Hol összeérnek, hol szétválnak,
Hol összeérnek, mint a szerelmesek szívei,
Hol szétválnak, mint a búcsúzók szívei.
A szavak, mint a csillagok az égen,
Hol ragyognak, hol elhalványulnak,
Hol ragyognak, mint a Nap,
Hol elhalványulnak, mint a Hold.
A szavak, mint a hangjegyek a kottán,
Hol összeérnek, hol szétválnak,
Hol összeérnek, mint a szimfónia hangjai,
Hol szétválnak, mint a zongora billentyűinek hangjai.
A szavak, mint a lépések a táncparketten,
Hol összeérnek, hol szétválnak,
Hol összeérnek, mint a táncosok lépései,
Hol szétválnak, mint a bálozók lépései.
A szavak, mint a lélegzetek a csendben,
Hol összeérnek, hol szétváln
