A szavak dallama a fülben
Nézd, a szavak, mint szélviharban a por,
Fölkavarodnak, összekeverednek, elszállnak.
Képzeld, hogy minden szó egy-egy csodás kincs,
De a kincsek között gyakran ott a hamis érc.
A szavak dallama a fülben rezeg,
Mint a hegedű húrján a pengetés.
De néha, mint a téli szél a fák közt,
A szavak zúgása is fáj, és zavar.
A szó gazdag, mint a tenger mélyén az élet,
De néha, mint a sivatag, üres és rideg.
A szó, mint a napfény, melegíthet és égethet,
De mint a holdfény, hideg és távoli lehet.
A szó, mint a madár, szabadon szárnyalhat,
De mint a börtön, zárt és szűk lehet.
A szó, mint a virág, illatos és szép lehet,
De mint a tüske, fájhat és sebezhet.
A szó, mint a zene, dallamos és édes,
De mint a zaj, zavaró és durva.
A szó, mint a festmény, színes és gazdag,
De mint a szürke fal, unalmas és szürke.
Így szól a szó, mint a szél a fák között,
Hol zúgva, hol suttogva, hol élesen, hol halkan.
A szavak dallama a fülben rezeg,
Mint a hegedű húrján a pengetés.
