A szárnyak kibontakozása
Megszületik a létezés, mint egy új nap,
A teremtés csodája, a lét titkos csapása.
Létező magyar szavak, mint szárnyak kibontakozása,
Hajnalhasadásban, ahol a csend és a zaj összefonódik.
Szabadság születik, mint a szél, mely a fák között suhan,
Mint a vers, mely a költő tollából fakad.
A szavak, mint szárnyak, a magasba emelnek,
Hol a csillagok között jár az értelem.
A létezés olyan, mint egy festmény, mely sosem készül el,
Minden nap hozzáad egy ecsetvonást a művész.
A szavak, mint ecsetek, festik a világot,
Szabad versben, ahol nincs semmi, ami korlátozna.
A lét, mint egy könyv, melynek lapjai végtelenek,
Az oldalak között bújik meg a végtelen.
A szavak, mint szárnyak, repítenek a végtelenbe,
Hol a csodás költői képek örökké élnek.
A létezés olyan, mint egy dal, mely sosem ér véget,
Minden nóta hozzáad egy hangot a dallamhoz.
A szavak, mint szárnyak, repítenek a magasba,
Hol a zene és a csend összefonódik.
A szárnyak kibontakozása, mint a lét csodája,
Mint a vers, mely a költő tollából fakad.
Gazdag szókincs, mint szárnyak, repít a végtelenbe,
Hol a csodás költői képek örökké élnek.
