A szabadság édes íze
A szabadság édes íze, mint az érett szőlő szem,
Melyben a nyár csókja rejlik, s a szél dalában él.
Egy ködös hajnalon, mikor a fény a csendben ébred,
Az érzés, mikor a szívben felcsendül a szabadság éneke.
Az élet színpadán játszó színész vagyok én,
Kinek a szerepe a világ szabadságának értelmezése.
Egy könyv lapjain élek, melynek írója a sors keze,
Egy történetben, melyben a szabadság az én nevem.
A szabadság édes íze, mint a tenger sója,
Melyet a szél hordoz, s a nap fényében fürdik.
Egy csendes éjszakán, mikor a csillagok a csendben ragyognak,
Az érzés, mikor a lélekben felcsendül a szabadság dalában.
Az idő homokszemeként hulló perceimben,
A szabadság ízét keresem a létezés zűrzavarában.
Egy költői képben élek, melynek festője a gondolat,
Egy versben, melyben a szabadság az én rímrendszerem.
A szabadság édes íze, mint a virág illata,
Melyben a tavasz lehelete rejlik, s a méhek dalában él.
Egy meleg délutánon, mikor a nap a csendben ég,
Az érzés, mikor a szívben felcsendül a szabadság himnusza.
Az életünkben játszó dráma hőse vagyok én,
Kinek a küldetése a világ szabadságának megőrzése.
Egy krónika lapjain élek, melynek szerzője az idő,
Egy történetben, melyben a szabadság az én életem.
