A stílus és a személyiség találkozása
Hogy feszül a szatíra selyemfátyla,
Mint a hold, mely az éjszakát átöleli,
Ahol a gúny és az irónia összefonódik,
S ahol a színek sokszínűsége rejlik.
A stílus, mint egy ékszerdoboz, csillogó,
Melyben a személyiség gyöngyeit őrzi,
Preromantikus álmokat rejtő kincsesbánya,
Melyben az érzelmek gazdag aranyerei bújnak.
A szatíra, mint egy éles kard, vág,
Közben a szívhez szóló dallamot zeng,
Míg a preromantika, mint egy lágy dallam,
A lélek mélyére hatol, s ott örök nyomot hagy.
A stílus és a személyiség találkozása,
Mint a tenger és az ég összeérésének csodája,
Ahol a hullámok a felhőket csókolják,
S ahol a színek az érzelmekkel ölelkeznek.
A szókincs, mint egy gazdag kert, virágzik,
Hol a szavak, mint színes virágok, bontakoznak,
A költői képek, mint csodás tájképek, ragyognak,
Melyek a lélek tükrei, s melyek a szívünkben laknak.
A stílus és a személyiség találkozása,
Mint a nap és a hold összeérésének varázsa,
Ahol a fény és az árnyék egymásba fonódik,
S ahol a szív és a lélek egymásba ölelkezik.
