A sötétben rejtőző oroszlán
A sötétben rejtőző oroszlán, ő az,
Ki láthatatlanul lépked a holdfényben,
Megannyi láncot tépve, szakítva szét,
Melyek a női lélekhez kötik őt.
Fekete éjszakába bújt szív, ki álmod,
A szabadság illatát szívja magába,
A csendben, mely mint selyem, simítja arcát,
S a bátorság lángját hordozza szívén.
Szemében lángok tánca, vad, szabad,
A hajnal hasadásánál is fényesebb,
A szív, mely lázad, nem ismer határt,
És tör, zúz, pusztít, hogy új világot teremtsen.
A sötétben rejtőző oroszlán, ő az,
Ki nem kér elnézést, nem kér bocsánatot,
Csak lép előre, bátran, határozottan,
S a félelem előtt nem ismer akadályt.
A nő, ki oroszlán, sötétben rejtőzik,
De szívét a szabadság lángja melengeti,
A szív, mely lázad, nem ismer határt,
És tör, zúz, pusztít, hogy új világot teremtsen.
A sötétben rejtőző oroszlán, ő az,
Ki nem kér elnézést, nem kér bocsánatot,
Csak lép előre, bátran, határozottan,
S a félelem előtt nem ismer akadályt.
A nő, ki oroszlán, sötétben rejtőzik,
De szívét a szabadság lángja melengeti,
A szív, mely lázad, nem ismer határt,
És tör, zúz, pusztít, hogy új világot teremtsen.
A sötétben rejtőző oroszlán, ő az,
Ki nem kér elnézést, nem kér bocsánatot,
Csak lép előre, bátran, határozottan,
S a félelem előtt nem ismer akadályt.
