A sötét titkok mélye
Ott, hol a lét végtelen csillagporában,
Sötét titkok mélyén, elzárt világokban,
Bújik meg a múlt, az idők szövete,
Rejtélyekkel teli, mint a csillagéj.
A csillagok között, mint bolygók köztünk,
Szunnyadnak a titkok, melyek némán kísértenek,
Nem hagyják nyugvóban a tudós elmét,
Szakadatlanul hívogat a végtelen.
A technika szárnyaival repülünk,
És a tudás fényében fürdünk,
De a titkok mélye mégis elérhetetlen,
Mint a csillagok, melyek túl a láthatáron.
A sötét titkok, melyek a mélyben lapulnak,
Nem hagyják, hogy a tudásunk kiteljesedjen,
Minden új felfedezés csak új kérdést vet fel,
És minden válasz csak további rejtélyeket szül.
A sötét titkok mélye, ahol az ismeretlen bújik,
Ahol az idő és a tér összefonódik,
Ott vár ránk a végtelen, a csillagok között,
Ahol a titkok mélye a tudásunkat kísérti.
De mégis, a tudás fényében fürdünk,
A technika szárnyaival repülünk,
Mert a sötét titkok mélye hívogat,
És a tudásunk, mint csillagfény, utat mutat.
