A remény pillérei a szegénység pusztaságában
A szegénység pusztaságában, ott ahol a remény csak árnyék,
Ott nőnek a remény pillérei, mint a sivatagban a vadvirágok.
Nem pompázatosak, nem híresek, de ők az életünk hajnalpírjai,
A szürke mindennapok szivárványai, a szívünkben élő csillagfények.
Nőnek a remény pillérei, ott ahol a szegénység a király,
Ott ahol a szív a legnagyobb gazdagság, és a szeretet a legdrágább ékszer.
A szívükben él a remény, mint a tengerben a gyöngy,
A remény, amely a legsötétebb éjszakában is ragyog, mint a holdfény.
A remény pillérei, a szegénység pusztaságában, ott ahol a remény csak árnyék,
Ott nőnek, mint a sivatagban a vadvirágok, és ragyognak, mint a csillagok.
Nem pompázatosak, nem híresek, de ők az életünk hajnalpírjai,
A szürke mindennapok szivárványai, a szívünkben élő csillagfények.
A remény pillérei, ott ahol a szegénység a király,
Ott ahol a szív a legnagyobb gazdagság, és a szeretet a legdrágább ékszer.
Nőnek a remény pillérei, a szegénység pusztaságában, ott ahol a remény csak árnyék,
És ragyognak, mint a holdfény, a legsötétebb éjszakában is.
A remény pillérei, a szegénység pusztaságában, ott ahol a remény csak árnyék,
Nőnek, mint a sivatagban a vadvirágok, és ragyognak, mint a csillagok.
Nem pompázatosak, nem híresek, de ők az életünk hajnalpírjai,
A szürke mindennapok szivárványai, a szívünkben élő csillagfények.
