A remény lángja újra ég,
Mint az éjben a csillagfény,
S mint a hajnalban az ébredő nap,
Mely fényével újra megtölti a világot.
A szívemben újra ég a vágy,
Mint a tűz, mely nem hagyja magát eloltani,
S mint a szél, mely nem hagyja magát megállítani,
Az életem újra értelmet nyer.
A lelkemben újra ég a szerelem,
Mint a folyó, mely nem hagyja magát kimeríteni,
S mint a hegy, mely nem hagyja magát ledönteni,
Az érzéseim újra életre kelnek.
A remény lángja újra ég,
Mint a tenger, mely nem hagyja magát kiszáradni,
S mint az erdő, mely nem hagyja magát kiégni,
Az én világom újra ragyog.
A remény lángja újra ég,
Mint a madár, mely nem hagyja magát lezuhanni,
S mint a virág, mely nem hagyja magát elhervadni,
Az én lelkem újra szabad.
A remény lángja újra ég,
Mint az élet, mely nem hagyja magát elpusztítani,
S mint az álom, mely nem hagyja magát elfeledni,
Az én szívem újra remél.
