A remény forrása a bezáródott ajtó mögött
A szívemben egy bezáródott ajtó,
Kopogtatnak rajta, de nem nyílik többé.
A kulcsot eldobtam, a zár már rozsdás,
A remény forrása rejtőzik mögötte.
A szoba sötét, a csendben elmerülve,
Csak a múlt suttogása hallatszik.
Az idő szövete, mint egy vastag függöny,
A jelen elől rejti el a titkokat.
A szívemben egy bezáródott ajtó,
És a mögötte lévő remény forrása.
Még ha a kulcsot nem is találom meg,
A remény szikrája ott lobog továbbra.
A zárt ajtó mögött a remény forrása,
Egy csodás költői kép, mindent elborító.
A bezáródott ajtó, a remény forrása,
Egy titokzatos szoba, melyben a remény virágzik.
A szívemben egy bezáródott ajtó,
De a remény forrása ott lobog továbbra.
A kulcsot eldobtam, de a zár már rozsdás,
Mögötte a remény, mely mindig tovább tart.
A remény forrása a bezáródott ajtó mögött,
Egy gyönyörű vers, mely a szívemben él.
A remény forrása a bezáródott ajtó mögött,
Egy költői kép, mely a lelkemben ég.
