A pusztítás fájdalmas táncolása
A világ végén, hol a csend harsog,
Táncol a pusztítás, kínjától maró.
Kopár földön, hol hajdan élet sarjadt,
Most csak a halál, a semmi parázslik.
A szél suttogja a fák között,
Hogy eljött a vég, a pusztulás örökkévalósága.
Nincs már virág, csak a szürke por,
A szépség hajnala, már rég elporladt.
A fájdalom táncol, a csendben él,
Meghalt a remény, a szívben rég.
A szó szabad, de nincs ki hallja,
A világ végén, hol a csend falazza.
A pusztítás fájdalmas táncolása,
A lelkünk mélyén, a szívünk harangja.
A remény halála, a szó halkan szól,
A világ végén, hol a csend honol.
A szél suttogja a fák között,
Hogy eljött a vég, a pusztulás örökkévalósága.
Nincs már virág, csak a szürke por,
A szépség hajnala, már rég elporladt.
A pusztítás táncol, a csendben él,
Meghalt a remény, a szívben rég.
A szó szabad, de nincs ki hallja,
A világ végén, hol a csend falazza.
A fájdalom táncol, a pusztulás örökkévalósága,
A lelkünk mélyén, a szívünk harangja.
A remény halála, a szó halkan szól,
A világ végén, hol a csend honol.
