A politikai intrika táncolása
Táncol a politika, mint egy vakond a napsütésben,
Nem látja, hogy milyen mélyen ás, csak érzi a föld illatát.
A hatalom szédítő táncában forgolódik,
Mint egy részeg, aki már rég elvesztett minden érzékét a valóságnak.
A szavak, mint fényesre polírozott pénzérmék,
Csillognak a napfényben, de értékük már rég elszállt.
A szavak, mint a szél által hajtott homokszemek,
Szembe szállnak az igazsággal, és eltemetik azt.
A hatalom, mint egy óriás kígyó,
Körbeöleli a világot, és fojtogatja azt.
A hatalom, mint egy vak, öreg bölény,
Vakon rohan előre, és nem látja, hogy mi vár rá.
A politikai intrika, mint egy tánc,
Hol gyors, hol lassú, de mindig kiszámíthatatlan.
A politikai intrika, mint egy álom,
Hol szép, hol rémisztő, de mindig valószerűtlen.
A jövő, mint egy ködös táj,
Nem látni, hogy mi vár ránk, csak sejteni lehet.
A jövő, mint egy zord tenger,
Nem tudni, hogy mi vár ránk, csak remélni lehet.
Táncol a politika, mint egy vakond a napsütésben,
Nem látja, hogy milyen mélyen ás, csak érzi a föld illatát.
A hatalom szédítő táncában forgolódik,
Mint egy részeg, aki már rég elvesztett minden érzékét a valóságnak.
