A pénzszószékek bűvölete
A pénzszószékek, mint csillagok a ködben,
Világítanak, ragyognak, sötétben égnek.
Az élet kereke forog, a forgatagban
A pénzszószékek bűvölete vár reánk.
Zöld szemüvegen át nézve a világot,
A pénzszószékek hívogatnak, csábítanak.
Színes papírok, érmék, értékek, álmok,
A pénzszószékek bűvölete kísért.
A pénzszószékek, mint szélben suttogó fák,
Mesélnek nekünk a gazdagság ízéről.
Halkan, csendben, de kitartóan hívogatnak,
A pénzszószékek bűvölete csábít.
A pénzszószékek, mint tenger mélyén rejlő kincsek,
Csillognak, ragyognak, várják, hogy megtaláljuk őket.
A pénzszószékek bűvölete körülvesz,
Mint a tenger, melyben úszunk, merülünk.
A pénzszószékek, mint távoli hegyek,
Magasra törnek, a csúcsra hívogatnak.
A pénzszószékek bűvölete elvarázsol,
Mint a hegyek, melyek magasba törnek.
A pénzszószékek, mint a hajnal első sugarai,
Fényt hoznak, meleget, reményt és álmokat.
A pénzszószékek bűvölete körbevesz,
Mint a hajnal, mely új napot ígér.
De a pénzszószékek bűvölete csalfa,
Mint a tenger mélyén rejlő kincsek.
Csillognak, ragyognak, de veszélyt rejt magában,
A pénzszószékek bűvölete csábít, de óvakodj!
Mert a pénzszószékek bűvölete vakít,
Mint a nap, mely túl erősen süt.
A pénzszószékek bűvölete elvakít,
Mint a nap, mely szemünkbe süt.
Óvakodj, óvakodj, a pénzszószékek bűvöletétől,
Mert csábít, de veszélyt rejt magában.
A pénzszószékek bűvölete csábít, de óvakodj,
Mert a pénzszószékek bűvölete csalfa.
