A pénzszivárvány rejtélye
Ó, pénzszivárvány, mily csodás vagy te,
Mint a ködös reggel, melyet a nap fénye átszeli.
Borítod a világot, mint a hajnali harmat,
De a szívedben nincs más, csak a hideg arany.
Pompás színeidben minden kívánság lakozik,
De aki beléd merül, az csak saját árnyékát látja.
Mint a tengerfenéken csillogó kincsek,
Olyanok a vágyak, melyeket beléd vetnek.
Ó, pénzszivárvány, te csalfa csodálat,
Milyen könnyen elhiteted, hogy a boldogság a birtoklásban van.
De aki beléd merül, az csak saját árnyékát látja,
Míg a szíve egyre csak hidegebb és hidegebb marad.
Ó, pénzszivárvány, milyen csodás vagy te,
De a szívedben nincs más, csak a hideg arany.
A gazdagok szíve, mint az ősz levelei,
Hullanak, hullanak, de a szivárvány soha nem hal el.
Ó, pénzszivárvány, te a reménytelen remény,
Mindenki hajszol téged, de senki sem érhet el.
Mint a tengerfenéken csillogó kincsek,
Olyanok a vágyak, melyeket beléd vetnek.
Ó, pénzszivárvány, milyen csodás vagy te,
De a szívedben nincs más, csak a hideg arany.
A szegények szíve, mint a téli hófehér,
Hullanak, hullanak, de a szivárvány soha nem hal el.
