A pénz varázsa és a boldogság illúziója
A pénz varázsa, melynek hatalma van,
Mint alkonyi fényben a spanyol tánc.
Körülvesz, mint a tenger habja, s mégis,
Szíve mélyén, a lélek üres marad.
A boldogság illúziója csábít,
Mint a hajnal pírjában a rózsa illat.
De a rózsa szirmai elhervadnak,
S a boldogság, mint köd, szertefoszlik.
A pénz, mint kincs, melyet a föld rejt el,
Míg a boldogság, mint szivárvány, elérhetetlen.
A pénz varázsa, mely látszatra boldogít,
De a lélekben mély sebeket ejt.
A boldogság illúziója, mely szívet ejt rabul,
De mint a homok, kicsúszik a kezünkből.
A pénz varázsa, mely csábít és rabul ejt,
De a boldogság illúziója, mely mindig elérhetetlen.
A pénz, mely mint a tenger, habzik és zúg,
De a boldogság, mely mint a szél, elszáll.
A pénz varázsa, mely úgy csábít, mint a spanyol gitár,
De a boldogság illúziója, mely mint a dal, elhal.
A pénz, mely mint a spanyol bor, bódít,
De a boldogság, mely mint a szerelem, elillan.
A pénz varázsa, mely mint a tűz, perzsel,
De a boldogság illúziója, mely mint a füst, elszáll.
