A női lélek fénye
Futurista groteszk árnyakban rejtőzik,
Kritikai realista szemmel nézve látszik,
A női lélek fénye, mint egy különös csillag,
Mely színes színkavalkádjaival szüntelenül villan.
Túl a jövőn, hol az idő már csak köd,
Egy női lélekben rejtőzik a világok összes csodája,
Ahol a szívverés a szavak ritmusára dobol,
És a szeretet tüze a leghidegebb jéghegyet is felolvasztja.
Néha a fénye oly erős, hogy a szemeket vakítja,
Máskor csak egy halvány csillagként ragyog,
De mindig ott van, minden nőben ott él,
Egy fény, mely a legsötétebb éjszakában is utat mutat.
Vajon mi lehet a titka ennek a csodás lánynak?
Hogy bírja a terhet, melyet a világ a vállára rak?
Hogyan lehet egyszerre erős és törékeny,
Hogyan lehet egyszerre lágy és kemény?
A válasz ott rejlik a női lélek mélyén,
Ahol a félelmek és remények összefonódnak,
Ahol a könnyek és a nevetés együtt élnek,
Ahol a szeretet és a fájdalom egymást ölelik.
A női lélek fénye sosem alszik el,
Még a legnehezebb időkben is ragyog,
Egy örök láng, mely a szívben ég,
Egy titkos erő, mely a világot mozgatja.
A női lélek fénye, mint egy különös csillag,
Mely a legtávolabbi galaxisokban is látható,
Egy fény, mely a legsötétebb éjszakában is utat mutat,
Egy fény, mely a legmagasabb hegyeket is megvilágítja.
