A névnapok kulináris kavalkádja
A névnapokon született ízek,
Mint csillagok az égbolt meséjében,
Színesednek, mint az őszi levelek,
Melyek a földet szőnyegként lepik be.
A konyhaasztalon sorakoznak fel,
Mint a katonák a hadiúton,
Készen állnak a csatára, a harcra,
Hogy meghódítsák az ízlelőbimbókat.
A húsok, zöldségek, gyümölcsök, édességek,
Mint a színpaletta színei összekeverednek,
Egy kavalkádot alkotnak, melyben mindenki megtalálja
Azt az ízt, amit a szíve legmélyén keres.
A fűszerek, mint a csillagok, világítanak,
Mint a fények az éjszakai városban,
Irányt mutatnak az ízek útvesztőjében,
Mint a világítótorony a tengeren.
Az asztalnál ülők arcán mosoly virágzik,
Mint a tavaszi napfényben a rügyek.
A boldogság, mint a folyó, árad,
Eltölti a szobát, mint a napfény a reggelt.
A szívekben, mint a tűz, lobog a szeretet,
Mint a lángok a tűzrakó helyen.
A nevetés, mint a zene, szól,
Mint a madarak éneke a hajnali csendben.
A névnapok kulináris kavalkádja,
Mint a festmény, melyen a színek összeolvadnak,
Egy örök emlék, mely a szívekben marad,
Mint a legszebb dallam a fülben.
A boldogság, a nevetés, az ízek és illatok,
Mint a legszebb álom, mely valóra vált,
Egy ajándék, melyet a szeretet ad,
Mint a legdrágább kincs, melyet az élet adhat.
