A napfényes reggelben az álmok valóra válnak
Csodás korai fényben, a hajnal szívében,
Hol az ébren álmodók suttogó ködje él,
A nap sárga szemében, tündöklő ég tükrében,
Zeng a csend, s a világ halkan, szelíden kél.
A reggel szőke haján csillanó harmatcseppek,
Mint az álmok, melyek éjjel, lelkünk mélyén születnek,
S a napfényes reggelben, hol a csendben ébredek,
Tündöklő valósággá, égi tűzzé érlelnek.
A világ még alszik, csak a csend zeng itt körül,
S a hajnal, mint hős, ki a sötétséget legyőzi,
A napfényes reggelben, hol az álmok életre kélül,
Minden szívben reményt, minden lélekben hitet gyújt.
A napfényes reggelben, hol az álmok szárnyra kelnek,
S a világ, mint hős, ki a csatában diadalt arat,
A napfényes reggelben, hol az álmok valóra válnak,
Minden szívben reményt, minden lélekben hitet szabadít.
A napfényes reggelben, hol a csendben ébredek,
S a világ, mint hős, ki a sötétséget legyőzi,
A napfényes reggelben, hol az álmok életre kélül,
Minden szívben reményt, minden lélekben hitet gyújt.
A napfényes reggelben, hol az álmok szárnyra kelnek,
S a világ, mint hős, ki a csatában diadalt arat,
A napfényes reggelben, hol az álmok valóra válnak,
Minden szívben reményt, minden lélekben hitet szabadít.
