A nap sugarai a tájat ölelik
Fényes égi látomás, melynek hírnöke vagyok,
Nap, melynek sugarai a tájat ölelik.
Én, ki a hajnalban születtem, néma csendben,
Szívemben a világ összes színével.
Születési helyem a magyar Alföld,
Ahol az ég és a föld határtalanul összeér,
Ahol a nap sugarai a tájat ölelik,
És ahol a szél szabadon szárnyal, mint a gondolat.
Gyermekkorom a természet ölében ringatózott,
Ahol a fű illata és a madarak dalai voltak a dallamok.
Az élet könyvének lapjai között nőttem fel,
Melynek minden oldala a világ csodáit rejtette.
Ifjúkorom a hősök korában zajlott,
Mikor a szabadságért harcolt a nemzet.
A hősök, akik a nap sugarait a tájra hozták,
És akiknek emléke örökké a szívemben marad.
Felnőttként a világ minden szegletét bejártam,
De a nap sugarai mindig visszahúztak a hazámhoz.
A magyar nyelv dallamos szavai között találtam otthonra,
Melyekben a múlt, a jelen és a jövő összefonódik.
Most, vén koromban, a nap sugarai a tájat ölelik,
És én, a hajnal gyermeke, a világ összes színével a szívemben,
Visszatekintek az életre, melyet a hősök korában éltem,
És a magyar nyelv dallamos szavai között találtam otthonra.
A nap sugarai a tájat ölelik,
És én, a hajnal gyermeke, a világ összes színével a szívemben,
Megörökítem a múltat, a jelent és a jövőt,
A magyar nyelv dallamos szavai között.
