A művészet története során számtalan irányzat és stílus jött létre, amelyek egy része az idők során elfeledetté vagy csak kevésbé ismertté vált.
Ebben a cikkben olyan művészeti irányzatokat és művészeket mutatunk be, amik/akik eredményeik ellenére sem kaptak igazán sok elismerést és figyelmet, ám munkásságuk érdekes és inspiráló lehet a kortárs művészek és művészetrajongók számára.
Tachizm: A spontaneitás és az intuíció nyomában
A tachizm az absztrakt expresszionizmus egyik alirányzata, amely az 1940-es és 1950-es években bontakozott ki Franciaországban. A tachizmus (a francia “tache” szóból, ami “folt” vagy “foltos” jelentésű) a színes foltok és ecsetvonások spontán és intuitív alkalmazását hangsúlyozza a vásznon.
A stílus jelentős képviselői közé tartozik Georges Mathieu, Hans Hartung és Pierre Soulages. Mathieu “Painting (Peinture, 1952)” című alkotása például a szín- és formavilág erejét és dinamizmusát hivatott bemutatni.
Cobra: Az északi expresszionizmus lázadása
A Cobra (Copenhagen, Brussels, Amsterdam) egy észak-európai művészeti csoport, amely az 1940-es években alakult. A csoport tagjai, köztük Asger Jorn, Constant Nieuwenhuys és Karel Appel, lázadni akartak a korabeli művészeti trendek és hagyományok ellen, és helyette az északi expresszionizmust és a gyermeki rajzok spontaneitását és primitivizmusát ötvözték alkotásaikban.
Appel “Kíváncsi gyerekek” (Vragende kinderen) című műve például a színek és formák nyers és őszinte megjelenítésével ér el erőteljes vizuális hatást.
Art Brut: A művészet nyers valójában
Az Art Brut, vagyis a “nyers művészet” kifejezést Jean Dubuffet francia művész alkotta meg az 1940-es években. Ezzel a kifejezéssel olyan alkotásokra utalt, amelyeket a hivatalos művészeti intézményeken kívül álló művészek – például pszichiátriai betegek, autodidakta művészek vagy akár gyerekek – készítettek.
Az Art Brut célja az volt, hogy a művészet esszenciáját és valódi erejét a hagyományos művészeti normák és elvárások nélkül bemutassa.
Az Art Brut képviselői közé tartozik például Adolf Wölfli, Henry Darger és Augustin Lesage. Wölfli “Giant City” (Hatalmas Város) című alkotása a szimbolizmus és a geometriai formák összetett viszonyát mutatja be, míg Darger “A Vivian lányok” (The Vivian Girls) című sorozata egy sajátos és elbűvölő mítoszokkal teli világot ábrázol.
Support-Surface: A festészet és a struktúra összefonódása
A Support-Surface az 1960-as években Franciaországban kialakult művészeti irányzat, amely a festészet és a strukturális kompozíciók összefonódását vizsgálja.
A stílus képviselői, például Daniel Dezeuze, Claude Viallat és Noël Dolla, új módszereket és anyagokat alkalmaztak műveikben, hogy a festmények és a képi tér kapcsolatát megkérdőjelezzék. Dezeuze “Létrák” (Ladders) című alkotása a festmények anyagi minőségét és struktúráját vizsgálja, míg Viallat “Sorozat” (Series) című műve az ismétlődő minták és a vászon textúrájának összefüggéseit feszegeti.
Ezek az elfeledett vagy kevésbé ismert művészeti irányzatok és művészek különböző időszakokban és kultúrákban mutatják be az emberi kreativitás sokszínűségét és gazdagságát.
Alkotásaik tanulságosak lehetnek a kortárs művészet számára és új perspektívákat nyitnak a művészeti értelmezés és értékelés terén.
