A munkások hősiessége: Az ipar szárnyalása
A gépek zúgása, mint a szívverés,
Ólomként nehezedik az éjre,
A munkások hősiessége, mint a csillagok fénye,
Ragyog át az ipar sötét égboltján.
A gyárkapu, mint az élet kapuja tárul,
Ahol a férfiak és nők, mint hősök lépnek be,
Nap mint nap, éj mint éj, a munka oltárán áldoznak,
A jövőért, a jelenért, a múlt emlékéért.
Olyanok, mint az ősi sziklák, melyek az időt kiállják,
Mint a tölgyek, melyek a viharban is megállnak,
A munkások hősiessége, mint a szikrázó fény,
Az ipar szárnyalását hozza el nekünk.
A gépek hangja, mint egy dal, szól a munkásoknak,
Az acél és a vas éneke, mely a szívükbe hatol,
A munkások hősiessége, mint a nap sugara,
Az ipar szárnyalását világítja meg.
A munkások hősiessége, mint a tenger mélysége,
Mély és végtelen, mint az ég kékje,
A gépek zúgása, mint a szívverés,
Az ipar szárnyalásának édes dallama.
A munkások hősiessége, mint a csillagok fénye,
Ragyog át az ipar sötét égboltján,
A gépek hangja, mint egy dal, szól a munkásoknak,
Az ipar szárnyalását hozza el nekünk.
