A munka és a kihívások örök körforgása
A reggel hűvös lehelete ébreszt,
Munkába szólít a hajnal első fénye.
Szívemben csendes remény ébred,
Tudom, a feladatok nem várnak kézbe véve.
A ceruzám hegye éles, készen áll,
S a papír fehér mezője várja a szavakat.
A tollam a gondolatokat szövi, mint a szál,
S a művészet születik a kihívások alatt.
Az élet folyója hajtja a malmot,
A munka és a kihívások örök körforgása.
Minden nap új kalandot, új csodát hoz,
S a szívemben élő remény sosem hagyja abba a dalát.
A nap arany sugaraival festi a világot,
A munka mezeje megművelve, készen áll.
A kihívások, mint a szél, hajtják a vitorlát,
S a hajó tovább halad, a siker felé tartva a pályát.
A nap végén, amikor a csillagok felragyognak,
A munka gyümölcse lassan érik, édes és gazdag.
A kihívások, mint a szél, hajtják a vitorlát,
S a hajó tovább halad, a siker felé tartva a pályát.
Ez a munka és a kihívások örök körforgása,
Ahol a remény sosem hagyja abba a dalát.
Az élet folyója hajtja a malmot,
S a szívemben élő remény sosem hagyja abba a dalát.
