A múlt láncainak megtörése
A múlt láncainak megtörése, mint a szélben lobogó zászló,
Ahol az éj és a nappal egymásba olvad, mint a hó a tűzben.
Ahol a létezés és a nemlétezés közt csak egy hajszál a különbség,
Mint a tenger, melynek hullámai a parton születnek és halnak meg.
A múlt láncainak megtörése, mint a hajnali harmat a fűszálon,
Ahol a csend és a zaj egymásba olvad, mint a jég a napban.
Ahol a valóság és az álom közt csak egy pillanat a különbség,
Mint a madár, melynek szárnyai a szélben születnek és halnak meg.
A múlt láncainak megtörése, mint a fény a sötétben,
Ahol a szerelem és a gyűlölet egymásba olvad, mint a víz a földben.
Ahol az élet és a halál közt csak egy lélegzet a különbség,
Mint a virág, melynek szirmai a tavaszban születnek és halnak meg.
A múlt láncainak megtörése, mint a magány a tömegben,
Ahol a remény és a kétségbeesés egymásba olvad, mint a szó a csendben.
Ahol a boldogság és a bánat közt csak egy mosoly a különbség,
Mint a pillangó, melynek szárnyai a szélben születnek és halnak meg.
A múlt láncainak megtörése, mint a csillagok a végtelenben,
Ahol a múlt és a jelen egymásba olvad, mint a fény a sötétben.
Ahol a kezdet és a vég közt csak egy pillanat a különbség,
Mint a nap, melynek sugarai a horizonton születnek és halnak meg.
