A múlt hálójából kiszabadulva
Mint hal a tenger habjában, úgy ringatózom,
A múlt hálójából kiszabadulva, szabadon járok.
Nem tudom, hová vezet az út, csak haladok,
Emlékek ködén át, a jelen felé tapogatózom.
A múlt árnyékában rejtező, régi énem,
Mint szelíd szellő, halkan susogó lombok között.
A jövő fényében tündöklő, új énem,
Mint hajnalban ébredő nap, ragyogó horizont fölött.
A múlt hálójában rekedt, régi emlékek,
Mint szürke kövek, melyeket az idő marta.
A jelen pillanatában születő, új remények,
Mint friss virágok, melyek a tavasz hajnalán nyílnak.
A múlt hálójából kiszabadulva, szárnyalok,
Mint madár, mely a széllel szabadon száll.
A jelen pillanatában, új életet találok,
Mint csíra, mely a föld mélyén új életre kél.
Az idő hálójából kiszabadulva, ébredek,
Mint álomból ébredő, friss hajnal.
A jelen pillanatában, új énemmel élek,
Mint tiszta patak, mely az élet forrásából fakad.
