A múlt fájdalmai, mint por a szélben
Nézem a világot, a hajnali csendet,
Ahol a múlt fájdalmai, mint por a szélben,
Szerteszét szóródnak, s mint a tenger fenekén
Lassan, csendesen lebegnek, elmerülnek.
Nem látom őket, de érzem, hogy ott vannak,
Mint a szívem mélyén rejtőző sebek,
Melyeket az idő nem gyógyít meg,
Csak elfed, elrejt, mint a por a szélben.
A múlt emlékei, mint régi, kopott képek,
Melyeket a szívem mélyén őrzök,
Mint a tenger fenekén a hajótörött hajók,
Melyeket a víz alatt az idő eltemet.
A fájdalom, mint a tenger mélyén rejtőző kincs,
Melyet az idő nem tud eltüntetni,
Csak elfed, elrejt, mint a por a szélben,
De a szívem mélyén örökké ott marad.
A múlt fájdalmai, mint por a szélben,
Szerteszét szóródnak, de sosem tűnnek el,
Mint a tenger fenekén lebegő hajótörött hajók,
Melyeket az idő nem tud eltemetni.
A szívem mélyén őrzöm őket, mint régi, kopott képek,
Melyek a múlt fájdalmainak emlékeit őrzik,
Mint a tenger fenekén a hajótörött hajók,
Melyeket a víz alatt az idő eltemet.
A múlt fájdalmai, mint por a szélben,
Szerteszét szóródnak, de sosem tűnnek el,
Mint a tenger fenekén lebegő hajótörött hajók,
Melyeket a víz alatt az idő eltemet.
