A múlt és jövő kapcsolata
Sötét múltam, mint ódon kastély,
Falai közt rejtőzik az én valóm,
Hol a vén idő századokat számlál,
S a szívemben hordozom a halálom.
A jövőm, mint szűz hajnal fénye,
Csillagok között úszik, mint egy álom,
Lelkem szárnyán hordozom reménye,
S a jövőbe nézek, mint aki vágyakozva találom.
A múltam és jövőm, mint két szép hajó,
Egyik a múltban horgonyoz, a másik a jövőbe száll,
Egyik a szívemben, a másik a lelkemben lakó,
S mindkettőben ott él a szerelem, mint a legnagyobb ajándék.
A múltam, mint egy régi, kopottas könyv,
Melyben minden sorban ott rejlik a bánat,
A jövőm, mint egy friss, ropogós levél,
Melyen minden szóban ott lüktet a remény dalának hangja.
A múltam és jövőm, mint két összefonódó szál,
Egyik a múlt sötétjében, a másik a jövő fényében fürdik,
Egyik a szívemben, a másik a lelkemben talál,
S mindkettőben ott ég a szerelem, mint a legfényesebb csillag.
A múltam és jövőm, mint két külön világ,
Melyek mégis összefonódnak, mint a szerelem szálai,
Egyik a szívemben, a másik a lelkemben talál,
S mindkettőben ott ég a szerelem, mint a legfényesebb láng.
