A múlt és jelen találkozása
A múlt, mint sötét köd, súlyosan terpeszkedik,
Míg a jelen, mint a hajnali pára, könnyedén lebeg.
Két világ, mely egymástól távol, mégis összeér,
Mint a tenger és az ég, melyek a horizonton találkoznak.
A múlt, mint egy régi, rozsdás hajó,
Mely a tenger mélyén fekszik, sorsát várva.
A jelen, mint egy fényes új hajó,
Mely a tenger felszínén siklik, jövőjét kutatva.
A múlt, mint egy öreg fa, mely gyökereit mélyen ássa,
Míg a jelen, mint egy fiatal hajtás, mely a nap felé tör.
Egyikük az emlékek sötét erdejében rejtőzik,
Míg a másik a lehetőségek világos mezőjén játszik.
A múlt, mint egy öreg könyv, mely poros polcon pihen,
Míg a jelen, mint egy friss lap, melyen még nincs írás.
Az egyik történetét már elmesélte,
Míg a másik még a történetét írja.
A múlt és a jelen találkozása, mint a nap és a hold találkozása,
Egy ritka és csodálatos jelenség, mely a világot megvilágítja.
Egy pillanatra összeérnek, majd ismét távolodnak,
Mint a hullámok, melyek a partot érintik, majd visszahúzódnak.
A múlt és a jelen találkozása, mint egy festmény,
Melyen a színek összekeverednek, hogy új árnyalatokat hozzanak létre.
Egy pillanatra összeérnek, majd ismét szétválnak,
Mint a folyó, mely a tengerbe ömlik, majd újra szétterül.
A múlt és a jelen találkozása, mint egy dal,
Melyben a hangok összefonódnak, hogy harmóniát teremtsenek.
Egy pillanatra összeérnek, majd ismét szétszakadnak,
Mint a madarak, melyek együtt repülnek, majd szétválnak.
A múlt és a jelen találkozása, mint egy költemény,
Melyben a szavak összefonódnak, hogy jelentést adjanak.
Egy pillanatra összeérnek, majd ismét szétválnak,
Mint a szívverés, mely együtt dobog, majd szétválik.
A múlt és a jelen találkozása, mint egy álom,
Melyben a gondolatok összefonódnak, hogy valóságot teremtsenek.
Egy pillanatra összeérnek, majd ismét szétválnak,
Mint az élet és a halál, melyek együtt léteznek, majd szétválnak.
