A múlt emlékei közt élünk
A múlt emlékei közt élünk, mint hősök, mint sötét árnyak,
Kik a történelem könyvében lapoznak, mint a végtelen szél.
Az életünk, mint egy hosszú, sötét kastély, melyben visszhangzik
A múlt halk suttogása, mint egy távoli, mély kút fenekéről jövő ének.
Minden szobában, minden sarokban ott rejteznek a régi történetek,
Mint a könyvekben lapozgató ujjak, mint a falak közé szorult lélek.
A múlt emlékei közt élünk, mint a várak falán őrködő sasok,
Kik a jövőbe tekintenek, de a múltban ragadnak, mint a ködös reggelen a fák.
A hősi tettek, a nagy csaták, a szenvedélyek vihara, a szerelem lángja,
Minden bennünk él, mint egy régi dal, melyet a szél hordoz a maga szárnyán.
A múlt emlékei közt élünk, mint a hajnalban ébredő erdő,
Melyben a csend és a madarak éneke meséli el a múlt hőstetteit.
A múlt emlékei közt élünk, mint a tenger mélyén rejtőző kincsek,
Melyeket csak a bátor merülők találnak meg, a sötétben, a csendben.
A múlt emlékei közt élünk, mint a régi várak, melyek a hegyek tetején állnak,
Melyek falai között a múlt szele suhan, mint egy régi, elfeledett ballada dallama.
A múlt emlékei közt élünk, mint a hősök, mint a sötét árnyak,
Kik a történelem könyvében lapoznak, mint a végtelen szél.
