A múlt emlékei a jövőben
A múlt emlékei, mint távoli csillagok,
Egykor fénylő, most már csak halványan pislákolók.
Mint a régi időkben, az elszállt években,
Mikor még fiatal voltam, s a világ tele reménnyel.
Az idő, mint egy folyó, örökké tovább hömpölyög,
De a múlt emlékei, mint sziklák, állnak a sodrás ellen.
A jövőben, mikor már rég nem leszek,
Ezek az emlékek még mindig itt lesznek.
Mint a szél, mely a fűben halkan susog,
Vagy mint a hajnali harmat, mely a virágon csillog,
Úgy élnek tovább a múlt emlékei,
Mint a távoli csillagok, melyek az égbolton fénylenek.
A jövőben, mikor már rég nem leszek,
Ezek az emlékek még mindig itt lesznek.
Mint a tenger, mely örökké hullámzik,
Vagy mint a hegy, mely az ég felé tör,
Úgy élnek tovább a múlt emlékei,
Mint a távoli csillagok, melyek az égbolton fénylenek.
Az idő, mint egy folyó, örökké tovább hömpölyög,
De a múlt emlékei, mint sziklák, állnak a sodrás ellen.
A jövőben, mikor már rég nem leszek,
Ezek az emlékek még mindig itt lesznek.
Mint a szél, mely a fűben halkan susog,
Vagy mint a hajnali harmat, mely a virágon csillog,
Úgy élnek tovább a múlt emlékei,
Mint a távoli csillagok, melyek az égbolton fénylenek.
