A múlt bölcs tanácsai a jelennek
Ó, múltam, te szürke, kopott szőnyeg,
Hogy hordozod még a múlt századok szelét,
Mint a széljárta tölgyfa a csendes erdő mélyén,
Melyben a madarak dalát rejti a levelek zsongása.
Azt suttogod, hogy a múlt tükrében nézzem a jelent,
Ahol minden fény és árnyék együtt él,
Ahol a remény és a kétség egymás kezébe fonódik,
Mint a szőlőfürtök a szőlőtőkében.
Ó, múltam, te bölcs tanácsadó, ki a sors útját járja,
A te szavaidban rejlik az igazság magja,
Mely a jelenben csírázik, és a jövőbe nő,
Mint a tölgyfa, mely a csendes erdő mélyén áll.
Ó, múltam, te tükröm, mely a jelenbe néz,
A te képedben látom a jelen hibáit és erényeit,
Mint a tengerben a hullámokat, melyek a partot érik,
Vagy a csillagokat, melyek az éjszakában ragyognak.
Ó, múltam, te bölcs tanácsadó, ki a sors útját járja,
Taníts meg a jelenben élni, a múlt hibáitól tanulni,
Hogy a jövőben ne ismételjem meg őket,
Mint a tenger, mely ugyanazt a hullámot sosem veti ki kétszer.
Ó, múltam, te bölcs tanácsadó, ki a sors útját járja,
Adj erőt a jelenben, hogy szembenézzek a jövővel,
Mint a tölgyfa, mely a csendes erdő mélyén áll,
És bátran néz szembe a viharral és a széllel.
