A Mikulás varázslatos kalandjai az éjszakában
Mikor a csillagok felgyúlnak az égen,
És a holdak tánca kezdődik a csendben,
Megindul a Mikulás, a tél öregje,
Hófehér szánján, melyben ajándékok rejtőznek.
Lecsúszik a kéményen, mint a szél suttogása,
Gyermeki szívekbe csempész ajándékot a csodája.
A csizmák megtelnek, a szobákban csillan a fény,
Mikulás mosolya a gyermekszemekben tükröződik szépen.
De az éj nem csak csend és béke,
A Mikulás útja nem mindig édes.
A hóban rejtőző gonosz manók,
Kacagnak, csúfolódnak, csínyt terveznek a sötétben.
Mikulás szemfüles, nem ijed meg könnyen,
Bátoran szembeszáll a gonosz lényekkel.
Csengőjével elűzi őket, mint a vihar a felhőket,
A manók ijedten menekülnek, a gyermekszívekben újra béke terem.
A hajnal közeledik, a csillagok lassan elhalnak,
Mikulás szánja az ég felé emelkedik.
Visszatér a csillagok közé, hol a jégvirágok nyílnak,
Míg a gyermekszemek csodálkozva követik.
Tragikomédia ez, a Mikulás éjszakája,
Hol a gonosz manók ellen küzd, és ajándékot hagyja.
De a végén a jóság győz, és a szeretet marad,
A Mikulás varázslatos kalandjai az éjszakában.
