A magányosan szárnyaló madarak
A szürkületben, magányosan szárnyaló madarak,
Mint kósza gondolatok, melyek szívünkbe maradtak.
Szárnyuk alatt rejtező titkok, melyeket az éjbe szórtak,
A széllel táncolnak, mint a csillagok, melyek az égre ragadtak.
Az égbolt felett, hol a felhők között színek játsszák,
Mint egy festő ecsetje, mely a vásznat színes álmokkal mázolja.
A madarak szárnyalnak, mint a szívünkben rejlő vágyak,
Melyeket a remény szívében őrizünk, mint a titkokat a ládába zárva.
A magányosan szárnyaló madarak, mint az éjszaka árnyai,
Elrejtve a világ elől, mint a hold a nap elől.
Szabadon szárnyalnak, mint a szélben ringató falevelek,
Melyek a csendben halkan suttognak, mint a titkok, melyeket a szívünkben őrizünk.
A magányosan szárnyaló madarak, mint a szívünkben rejtőző álmok,
Melyek a csendben, mint a csillagok, az égre ragadtak.
Szabadon szárnyalnak, mint a szélben ringató falevelek,
Melyek a csendben halkan suttognak, mint a titkok, melyeket a szívünkben őrizünk.
A magányosan szárnyaló madarak, mint az éjszaka árnyai,
Mint egy festő ecsetje, mely a vásznat színes álmokkal mázolja.
Szabadon szárnyalnak, mint a szélben ringató falevelek,
Melyek a csendben halkan suttognak, mint a titkok, melyeket a szívünkben őrizünk.
A magányosan szárnyaló madarak, mint az éjszaka árnyai,
Elrejtve a világ elől, mint a hold a nap elől.
Szabadon szárnyalnak, mint a szélben ringató falevelek,
Melyek a csendben halkan suttognak, mint a titkok, melyeket a szívünkben őrizünk.
