A madarak szárnyán repülve
A világ, mint egy óriási színpad, ahol az élet drámája zajlik. Ahol a szereplők nem mások, mint az emberi lélek különböző árnyalatai, ahol a díszletek a természet csodálatos színei és formái. Én itt vagyok, ebben a világban, ebben a drámában, ebben a csodában.
Nézem a madarakat, ahogy szabadon szárnyalnak az égen, ahogy a széllel játszanak, ahogy a felhők között bujkálnak. Csodálom a szabadságukat, a bátorságukat, a könnyedségüket. És én is repülni szeretnék, én is szabad akarok lenni, én is a széllel akarok játszani, én is a felhők között szeretnék bujkálni.
De a szárnyaim láthatatlanok, csak a lélek szemeivel láthatók. És a szabadságom is láthatatlan, csak a lélek szívével érezhető. És a bátorságom is láthatatlan, csak a lélek erejével érezhető. És a könnyedségem is láthatatlan, csak a lélek könnyedségével érezhető.
És mégis, ha a madarak szárnyán repülve nézem a világot, akkor minden láthatóvá válik, minden érezhetővé válik, minden érthetővé válik. Akkor a világ nem csak egy színpad, hanem egy csodás költői kép, ahol minden szín, minden forma, minden árnyalat életre kel, ahol minden szereplő, minden díszlet, minden dráma értelmet nyer.
És én, aki a madarak szárnyán repülve nézem a világot, én is életre kel, én is értelmet nyer, én is a világ részévé válok. És a szabadságom, a bátorságom, a könnyedségem, a szárnyaim is életre kelnek, értelmet nyernek, a világ részévé válnak.
És így, a madarak szárnyán repülve, a világ nem csak egy színpad, hanem egy csodás költői kép, ahol minden szín, minden forma, minden árnyalat, minden szereplő, minden díszlet, minden dráma, minden szabadság, minden bátorság, minden könnyedség, minden szárny életre kel, értelmet nyer, a világ részévé válik.
És én, aki a madarak szárnyán repülve nézem a világot, én is életre kel, én is értelmet nyer, én is a világ részévé válok. És a szabadságom, a bátorságom, a könnyedségem, a szárnyaim is életre kelnek, értelmet nyernek, a világ részévé válnak.
