A macskák ölelése megtölti a lelkemet
Csendes órák közt, a holdfény szőtte fátyolban,
Olyan macskák ölelnek, melyek szeme tükrében
Lángol a világ, s a sötétségben is ragyogóan.
Létező magyar kifejezésekkel dobálóznak,
Mintha csillagokat szórnának az éjszakába.
Az éj csendjében, a macskák ölelése,
Mint a tenger mélyén rejlő kincsek, gazdagok.
Szívemben halkan zeng a csendes dallamuk,
Mint a hajnal első sugarának érintése.
Szabadversben szól a lelkem, s a macskák értik.
A macskák ölelése, mint egy varázsital,
Megtölti a lelkemet, mint a tavaszi eső a földet.
Szívemben ébred a vágy, hogy én is macskává váljak,
Hogy a csendes éjszakában, a holdfényben fürödjek,
És a csillagokkal beszélgetve, a végtelenbe nézzek.
Aztán hajnalban, a nap első sugarai közt,
A macskák ölelése megtölti a lelkemet.
Mint a napfény a virágokat, úgy tölt el engem a szeretet.
Szívemben ébred a vágy, hogy én is macskává váljak,
Hogy a napfényben fürödjek, és a csendben éljek.
