A sivatagi hőség a homokfelhőkben száll fel,
az íróasztalom tele van még megtervezendő feladatokkal.
A hitelességem forog kockán – vajon az álmomnak megfelelően élek?
Lovag galoppozik át a boltokon, sürgős kötelességét beváltani,
áthelyezni a hangsúlyokat és pótolni, amit eddig nem tett meg:
törvényeket hozni, hogy a művészet és kritika ne legyen többé munka.
Helyrehozni a hibákat, és a kártérítést kapni, amit megérdemel.
Elkanyarodik a szurdokban, a szúnyogok zümmögnek és kitérnek előle.
A szabályok pedig már kőbe vannak vésve.
De csak dobd félre, és hagyd, hogy a mélyről jövő ragyogás túlszárnyalja!
Valami még nemesebb közeledik.
/RAA
