A lelkem újraírt története
Egy világban, hol a gondolatok súlya mélyen nyomja,
Az érzelmek színezete árnyalja a létezést,
Ott íródik újra lelkem története, csendben, szó nélkül,
Mint a hajnali harmat, mely titokban csillan a fűszálon.
A múltam, mint egy felhőtlen égbolt, melyben a csillagok ragyognak,
Most már csak távoli emlékek, melyeket a szívem őriz.
A jelenem, mint egy tenger, melynek hullámai hol viharosak, hol csendesek,
A jövöm pedig, mint egy ködös táj, melyet még nem ismerek.
Az élet, mint egy könyv, melynek lapjait a sors írja,
Hogy mikor fordulunk át a következő fejezetre, azt senki sem tudja.
A boldogság, mint egy pillangó, mely szabadon szárnyal,
A bánat pedig, mint egy sötét árnyék, mely néha ránk talál.
A remény, mint egy hajnali nap, mely a horizonton felragyog,
A kétségbeesés pedig, mint egy éjszakai vihar, mely elárasztja a szívemet.
A szeretet, mint egy tűz, mely a lelkemben lobog,
A gyűlölet pedig, mint egy hideg szél, mely néha fújdogál.
Az életem, mint egy út, melyen lépten-nyomon változik a táj,
A lelkem pedig, mint egy vitorla, mely a szél irányába hajló.
A gondolataim, mint a hullámok, melyek sosem állnak meg,
A vágyaim pedig, mint a csillagok, melyeket sosem érhetek el.
Így íródik újra lelkem története, csendben, szó nélkül,
Mint a hajnali harmat, mely titokban csillan a fűszálon.
Egy világban, hol a gondolatok súlya mélyen nyomja,
Az érzelmek színezete árnyalja a létezést.
