A lélek rezgése a szent helyeken
Létezésünk csöndjében suttogó szavak,
Mint szent helyek rezgése, mely szívünkbe mar.
A lélek titkos mélységében ébredő dal,
Szabadon száll, mint a madarak, a magasba.
A világ zajától elszigetelt szentélyben,
Hol a csend és a béke összefonódik.
Itt a lélek rezdül, mint a húr a hegedűn,
Hangja visszhangzik az égi bolt ívén.
A végtelen űrben, hol a csillagok születnek,
A lélek rezgése a szent helyeken ébred.
Mint a tenger mélyén rejtőző gyöngy, fénylik,
Az élet titkos értelmét hordozza magában.
A létezés csodája, mint a hajnal pirkadása,
A szívünkben ébred, mint a nap első sugarai.
A lélek rezgése a szent helyeken ébred,
Mint az ősi erdőben zengő ének, szabadon száll.
A lélek rezgése, mint a szél, amely a fák között suhan,
Mint a patak, mely a hegyek között csobog.
A lélek rezgése a szent helyeken ébred,
Mint a csend, mely a létezés mélyén lakozik.
