A lélek láthatatlan sebei
Futó évek között, a jövő árnyékában,
Lélek sebei láthatatlanul égnek.
Nem látni őket, de fájnak, mint a lángban,
Mint a csendben rejlő, halk éjszakai ének.
Elrejtve a szemek elől, mélyen a szívben,
A sebek némán, de határozottan élnek.
A lélek fájdalma, mint a csillagok fénye,
Szépségében is fájó, mint a tűzben égő fény.
Az élet szövete a lélek bőrén éles,
Mint a jégcsapok csókja az éjszakában.
A lélek sebeinek nincs gyógyírja, nincs enyhülés,
Csak a csendes remény, a holnapok vágyának lángja.
A lélek láthatatlan sebei, mint a csillagok,
Égnek, égnek, de sosem égnek el.
A jövő árnyékában, a múlt emlékei közt,
A lélek láthatatlan sebei örökké élnek.
