A láthatatlan szálak titka
Míg szívünkben a szavak születnek,
Láthatatlan szálakon futnak,
Mint égi csillagok, melyek éjszakánkban ragyognak,
S a csendes ég alatt, mélyen alvó földben gyökereznek.
A szavak, mint fátyol, lebegnek,
A létezés halk szellőjén ringatóznak,
Míg a világ szívében, mint titkos kincs,
A végtelen csendben, rejtőznek.
A szavak, mint színes pillangók,
Szabadon szállnak a végtelenben,
Míg a szívünkben, mint láthatatlan szálak,
A titkokat hordozzák, melyeket a lélekben őriznek.
A szavak, mint csillagok a csendes éjszakában,
A végtelenben ragyognak,
Míg a szívünkben, mint láthatatlan szálak,
A titkokat hordozzák, melyeket a lélekben őriznek.
A szavak, mint láthatatlan szálak,
A titkokat hordozzák, melyeket a lélekben őriznek,
Míg a szívünkben, mint csillagok a csendes éjszakában,
A végtelenben ragyognak.
A szavak, mint láthatatlan szálak,
Titkokat hordoznak, melyeket a lélekben őriznek,
Míg a szívünkben, mint csillagok a csendes éjszakában,
A végtelenben ragyognak.
A szavak, mint láthatatlan szálak,
Titkokat hordoznak, melyeket a lélekben őriznek,
Míg a szívünkben, mint csillagok a csendes éjszakában,
A végtelenben ragyognak.
