A láthatatlan erő
A világ szívében, hol az idő elnyeli a perceket,
És a csillagok fénye összekeveredik a sötétséggel,
Ott rejlik egy láthatatlan erő, mely mindent érint,
Mint a szél, mely a fák leveleit ringatja, vagy a tenger, mely partját csókolja.
Egy erő, mely láthatatlan, de érezhető,
Mint a tűz melege, mely a fagyos téli éjszakában átöleli a testet,
Vagy mint a nap sugara, mely a virágokat életre kelti.
Egy erő, mely a szívünkben lakozik, és a lelkünk mélyén húzza meg a húrokat.
Egy rejtély, melyet a tudósok nem tudnak megfejteni,
Mint az éjszaka titkai, melyek a csillagok mögött rejtőznek,
Vagy mint a csend, mely a zűrzavar közepén található.
Egy erő, mely a szeretetet és a bánatot egyaránt hordozza.
Egy erő, mely a szíveket összeköti, mint a híd a partokat,
Mint a vers, mely a gondolatokat és az érzéseket összefűzi,
Vagy mint a zene, mely a lelkek közötti láthatatlan köteléket erősíti.
Egy erő, mely a létezésünk magvát képezi, és a lényünk lényegét adja.
Ez az erő, mely a láthatatlanból fakad,
Mint a szél, mely a semmiből jön, és a semmibe távozik,
Vagy mint a nap, mely a horizonton bukik el, és a horizonton kel fel.
Egy erő, mely a miénk, és mégis túlmutat rajtunk.
Egy erő, mely a világot mozgatja, mint a hold a tengert,
Mint a csillagok, melyek az éjszakát világítják meg,
Vagy mint a szív, mely a vért pumpálja.
Ez az erő, mely a láthatatlanból születik, és a láthatatlanba tér vissza.
Ez a láthatatlan erő, mely a létezésünk középpontjában áll,
Mint a szív, mely a testünkben dobog, vagy a lélek, mely a testünkben lakozik.
Egy erő, mely a miénk, és mégis túlmutat rajtunk,
Ez a láthatatlan erő, mely a világot mozgatja, és a világ mozgatja őt.
