A kreativitás szárnyalása az önismeret útján
Sötét, mint a káosz, melyben a létünk születik,
Mélységes, mint az éj, melyben a gondolatok ébrednek.
Láthatatlan szárnyakon a kreativitás röppen,
Az önismeret útján, melyen a lélek teremt és értéket képzen.
Az elmében születő csillagok, mint a gondolatok,
Fényükkel világítanak, az önmagunkhoz vezető úton.
A szavak, mint színes pillangók, szabadon szállnak,
A szívünk mélyén rejlő titkokat hozzák felszínre, mint a nap a hajnalon.
A kreativitás, mint a tenger, melyben a hullámok születnek,
A szívünk mélyén rejlő szenvedélyeket, érzéseket tükrözi vissza.
Az önismeret útja, mint a hegy, melyet meg kell mászni,
A lelkünk legmélyebb titkait hozza felszínre, mint a bányász az aranyat.
A szavak, mint a madarak, szabadon szállnak,
A gondolatok, mint a csillagok, az égbe emelkednek.
A kreativitás, mint a szél, mely a vitorlát felfújja,
Az önismeret útján hajózik, melyen a lélek teremt és értéket képzen.
A kreativitás szárnyalása az önismeret útján,
Mint a madár, mely a magasba emelkedik.
A szavak, mint a madarak, szabadon szállnak,
A gondolatok, mint a csillagok, az égbe emelkednek.
A kreativitás, mint a tenger, melyben a hullámok születnek,
Az önismeret útja, mint a hegy, melyet meg kell mászni.
A szavak, mint a madarak, szabadon szállnak,
A gondolatok, mint a csillagok, az égbe emelkednek.
A kreativitás szárnyalása az önismeret útján,
Mint a madár, mely a magasba emelkedik.
A szavak, mint a madarak, szabadon szállnak,
A gondolatok, mint a csillagok, az égbe emelkednek.
