A keresés útján
A hajnalban ébredő fényben,
Hol a csendes patak ölelgeti a rétet,
Megszületik az új nap, s a világ ismét szépnek néz ki.
A fűszálak csillognak, mint a gyöngyök,
Mint az életet adó esőcseppek, melyek a földet ölelik.
A keresés útján járok, ahol minden lépés egy új remény,
Ahol a szívem dobbanása a csendet töri meg,
S a lelkemben égő vágy a szabadság felé hajt.
A szélben halkan suttogó falevelek,
Mint a remény dalai, melyek a szívemben zengenek.
A patak partján állva, a csillagok alatt,
A csendben hallom a természet dalát.
A holdfényben fürdőzve, a csillagok között,
A szívemben érzem a végtelen szeretetet.
A keresés útján járok, ahol minden lépés egy új remény,
Ahol a szívem dobbanása a csendet töri meg,
S a lelkemben égő vágy a szabadság felé hajt.
A szélben halkan suttogó falevelek,
Mint a remény dalai, melyek a szívemben zengenek.
A keresés útján, hol a szívem a vezérem,
Ahol a lélek dalol, s a szívemben a remény ébred.
A csendben, ahol a természet dalol,
Ahol a lélek szabad, s a szívemben a szeretet ébred.
A keresés útján járok, ahol minden lépés egy új remény,
Ahol a szívem dobbanása a csendet töri meg,
S a lelkemben égő vágy a szabadság felé hajt.
A szélben halkan suttogó falevelek,
Mint a remény dalai, melyek a szívemben zengenek.
